csapat1.jpg

Sigabi futam 2011

Írta: Torig on . Beküldve: Torig túra

Sigabi futam 2011.09.03 Túrabeszámoló

Reggel 9:50-re értem ki a Hősök terére. Alig vettem le a sisakot, már érkezett is CuroeSportivo a barátnőjével. Kb 5 perc után hallottunk valami hangot. Na mondom ez Lukylac gépe. De nem érkezett meg. Aztán megint egy hang, és megint nem érkezett senki. Átbaktattam a tér túloldalára, és meglepődtem a tömegen, akik ott álltak. Robi és a lánya a Hayabusával, Lukylac, Ricsi, Stafford, Mihalyzotya, és még valaki aki nem jut eszembe, de ő Staffordal együtt csak az indulásra jött ki. (Ezúton is elnézést a rövid memóriámért, hogy nem jegyeztem meg a nevét.) Hát igen a rutinosabja az árnyékba állt.

Az út nagyjából eseménytelen volt Balassagyarmatig. Lukylac Dunakeszinél elköszönt tőlünk. Vác után a 2A-n közvetlenül azután, hogy kint van az autóút vége tábla, egy kétlovas konflissal száguldott két csikósruhába öltözött félnótás. Gondoljatok bele. Tekerünk 130-al egy autópályán, erre egyszer csak előttünk terem egy lovaskocsi.

A benzinkúton derült ki, hogy Ricsit megcsípte egy darázs. Ráakadt, aztán amikor elkezdte piszkálni, akkor meg is csípte a nyakát. Balassagyarmaton Ricsi kérésére megálltunk, hogy tankolhasson. Éppen valami rendezvény volt, ami miatt elterelték a forgalmat, ennek ellenére Endrúzzal és a BMW-s barátjával sikeresen megtaláltuk egymást szügyi elágazás után. Épp leparkoltunk amikor remek időzítéssel befutottak.

Indulás után az első körforgalomnál egy darázs nekicsapódott az állvédőnek, onnan besodródott az 1 cm-re nyitva hagyott plexi és a sisaknapszemüveg közé, ahonnan bemászott a szemem elé. Nem kis pánikkal álltam meg. Fék, állrész felhajt, napszemüveg feltol, sisak le. A vicces az, hogy nem láttam elrepülni. Olyan volt, mintha a napszemüveggel együtt a darázs a sisak belsejébe jutott volna. Rövid rázogatás után folytattuk utunkat, de végig fostam, hogy valahol ott lesz a jómadár és lemászik majd a sisak szellőzőjén, és varrógép módjára elbánik a fejemmel.

Tempósan haladtunk Szügy-Mohora-Cserhátsurány útvonalon. Az út jó minőségű, dimbes-dombos kanyargós. A falvakban viszont nagyon rossz az út. Gondolom azok a részek ócskák, melyek önkormányzati kezelésben vannak. Herencsény után jött az „őzes” erdei szerpentin. Jó minőségű út. Alagútszerűen az útra hajló erdő. Gyönyörű.

Pásztó előtt jött szembe Sigabi. 12:40 körül a benzinkútnál pihenés, tankolás, aztán begurultunk ebédelni Pásztóra a mediterrán hangulatú Royal Büfébe. Gyros, szendvicsek, pizza stb. Mindenkinek merem ajánlani.

Pásztótól Sigabi vette át a vezetést. Innen szinte végig gyönyörű, természeti szépségekben bővelkedő utunk volt. Észak felé indultunk, és a 21-esről leágaztunk Sámsonháza felé. Ez a kis kitérő gyönyörű, dimbes-dombos kanyargós, néhol látványos sziklák. Nagyon szép kis kitérő volt. Sokkal izgalmasabb, mint a 21-en menni.

Cereden megálltunk lihegni, amikor elhúzott mellettünk egy fekete monster. A srác lassított, intett, aztán továbbállt. Amikor elindultunk, akkor vettük észre, hogy 100 m-el arrébb a kocsmánál parkolt le. Úgy látszik büdösek voltunk neki.

Cered után újabb hegyi hajsza Pétervásáráig. Hát elképesztő jó volt. Csak egy rövidebb szakaszon volt rázós az út. (Már meg nem mondom merrefelé.) Volt látnivaló bőven. A teljesség igénye nélkül. Istenmezeje környékén gyönyörű sziklák, hegy tetején legelő több ezer liba.

Pétervásárán benzinkút, ahol felajánlottunk Ricsinek néhány üdítős üveget, hátha jól jön még ha kifogy a benzinből,

Pétervásárától Bükkszék-Egerbakta tréfás erdei útjai következtek, ahol is volt szerencsém hátulról is megcsodálni elnökünk kanyartechnikáját. Nagyon jól mennek ezek a Hyperek a kanyarokban.

Egerbaktán elköszöntünk Ricsitől, majd tempósan felgurultunk Mátraházára, ahol ismét jól bepalacsintáztunk, a világ legjobb lángosozójában/palacsintázójában kajáltunk. Mátraházán elbúcsúzott tőlünk Szdavidson szaktárs a lányával. Újfent megcsodáltuk a legújabb divat szerinti védőruhájukat. (Papucs-póló-rövidgyatya kombó) Ők Kékestető felé vették az irányt. Mátraházáról lefelé valami bringás edzésféle volt. Ez úgy néz ki, hogy megy 1-2 bringás lefelé kb 60-al. Mögötte 1-2 kisteherautó, telepakolva bringákkal. Tépnek lefelé mint állat, lehetőleg középen. A teherautók meg kísérik őket, de nem előznek, csak feltartják a sort. Ha beelőzted valamelyiket, akkor ott egy újabb drótszamaras és a kísérete. Na ez így ment Gyöngyösig. Gyöngyösön tankolás, majd elköszöntünk Endrúztól, a BMW-s barátjától és Sigabitól. Aszódon búcsúzott Robi és a lánya. Aszód után megálltunk a Petőfi forrásnál felfrissíteni magunkat. Elképesztő, hogy ennek a forrás milyen jóízű vize van. Nem kell bele se klór, se semmi. Kifolyik a földből, és kész van.

Pesten aztán CuroeSportivotól és Mihalyzotyától is elköszöntem. Végül fél hétkor már otthon is voltam.

Végig gyönyörű izzasztóan meleg napunk volt. Zsír hangulat, jó arcok. Köszönöm mindenkinek a mai napot! Élmény volt

Ezúton szeretném még egyszer megköszönni mindenkinek a fegyelmezett részvételt. Külön köszönet azoknak akik nem jöttek velünk, de tiszteletüket tették az indulásnál. Örök hálám Sigabinak az útvonalért és az igazi bennszülött felvezetésért. A ceredi szakaszt be fogom építeni a jövő évi Torig túrába, és javaslom, hogy a Pásztó-Sámsonháza-Cered-Pétervására-Egerbakta útvonalat nevezzük el Sigabi futamnak!

A nap hőse Ricsi, akinek végül nem fogyott ki a benzinje, és még üdítős palackot sem kellett használnia. (Legalábbis amíg velünk volt.)

Dicséret Sigabinak a nagyszerű felvezetésért.

 Fekete pont. Szdavidson szaktársnak a védőruha hiányáért. (Laciék sem vettek fel a meleg miatt 1 nap, aztán perec lett belőle.)

 Intő a Ceredi Monsteresnek, mert nem állt volna meg 10 arany lócitromért sem.

 

Az útvonal a következő lett:

Nagyobb térképre váltás