Szeged 2013.05.11-12 túrabeszámoló
Kb egy éve vetődött fel, hogy kellene egy két napos túrát szervezni, ahol a motorozáson túl egy kicsit összerázódhatna a csapat.
Reggel már fél 8-kor a Hősök terén dekkoltam. Felhős, hűvös, de alapvetően száraz idő volt. Háromnegyed körül befutott Steve, majd Lac is. Másra már nem vártunk, ezért el is indultunk. Úgy terveztem, hogy Üllői, majd Gyorsforgalmi Ferihegy felé. Különböző okokból eléggé el voltam aznap gondolkodva. Így rögtön eltévedtem. Nem fordultam le kellő időben, ezért átmentünk a Hungária fölött a felüljárón, ami miatt kicsit macerásabb útvonalon mentünk Ferihegyre. Kb 10 perc késéssel felvettük GaborMetzgert a megbeszélt helyen.
Gyál után már felhők köz bujkáló nap kíséretében tudtunk haladni. Jó tempóban toltuk Albertirsáig, ahol ismét elvétettem az utat. Nem a 4-esen, hanem a régi útnak megfelelően Albertirsa belvárosa felé sikerült gurulni, ahol pont piacnap volt. Ceglédbercelnél sikerült visszajutni a 4-esre. Azt hiszem sikerült megtalálni az alföld egyetlen dombját, mert ott Ceglédbercelen egy kicsike emelkedőt sikerült leküzdeni. Aztán ez volt az utolsó emelkedőnk. Ceglédbercelen Lac-nek majdnem leesett a sisakja, emiatt megálltak. Amikor észrevettük, hogy nem jönnek, akkor visszakanyarodtunk értül. Szerencsére nem volt semmi komoly probléma. Mire visszafordultunk, addigra már jöttek szemben. Onnan verőfényes napsütésben izzadva mentünk a táv végéig.
Abonyban megálltunk a Mészárosban. Vettünk Kinizsit (kolbászos-káposztás buci. Kb fél kiló) és túrós batyut, ami szintén kb gyerek fej nagyságú. Ezeket ott sütik kemencében. Éppen akkor pakolták be a fasírtot a kemencébe, mert ott szinte mindent a kemencében sütnek.
Abonyban felhívtam Madcoyotot, hogy most indulunk és kb 10 perc múlva Szolnokon leszünk. Na ez nem sikerült, mert ismét elnéztem az utat és rossz helyen kanyarodtunk le. Tószeg már gyanús volt. Gondoltam is, hogy be kéne ugrani Chrisxl-hez, de nem volt megbeszélve, így húztunk tovább. Egyszer csak egy kanyar. Na mondom rossz irányból süt a nap és ott egy tábla, hogy “Martfű - komp”. Nabazz! A Tisza rossz oldalán vagyunk. Megfordultunk és úgy döntöttünk, hogy átkelünk komppal a Tiszán. Legyen ez is a kaland része.
A kompig átmentünk Verzsenyen, majd kiértünk a Tiszapartra, ahol az ártérből még mindig vastagon az úton keresztül folyt vissza a víz.
A kompos (Kompi) mintha egy Rejtő regényből lépett volna ki. Furcsa tájszólás és már reggel 10-kor macskarészeg volt. Végig kínálgatta nekünk a pálinkáját. A figurán atlétatrikó, rövidnaci és papucs. A jobb nagylábujja hiányzott. Azt hiszem éppen mi lehettünk a hónap eseménye. Elmondta, hogy akar egy Ducatit venni, meg hogy volt egy balesete motorral, ahol elvesztette a lábujját meg szanaszéjjel törte magát. Elmondta, hogy hogyan kell 200-as tempóból egy kikanyarodó autóval való frontális ütközéskor borulni. Nos úgy kell ütközni, hogy betámasztasz fék nélkül, majd elengeded a kormányt és katapultálsz. Aztán meg pörögsz mint a bumeráng.
A kompra leginkább a lélekvesztő a helyes kifejezés. Egy egyszerű behúzós csónakmotorral volt hajtva, ami elég nehezen indult. Kb 10 perc alatt értünk át.
Kompi nem hagyta kifizetni a cehhet. Ingyen vitt át minket. És megígértette, hogy el fogunk menni oda egy motoros rendezvényre, aminek mutogatta a plakátját.
Kiszálláskor annyi iszap volt, hogy Kompi egy hólapáttal hányta el a finom szemcséjű iszapot az útból, míg Lac húzott egy vödör vizet a Tiszából, hogy leöntse vele a megtisztított szakaszt. Para volt lejönni a kompról, mert az iszap csúszott mint a jég. A főútig bevezető ártéri útról nem is beszélve.
Martfűn találkoztunk a keletiekkel. Paco, Laca, Szdavidson már vártak ránk. Legőzborotváztuk a finom port a motorokról, majd téptünk Szentes felé. Szentes előtt valahol összefutottunk Kopival és Madcoyotetal. Együtt folytattuk utunkat. Madcoyote tempósan felvezetett minket a panzióig.
Hát basszus a Panzió. Mintha a Cimmer Feriből lépett volna ki. Mitha egy 80-as évekbeli pornóforgatási helyszínen jártunk volna. Rózsaszín-piros falak. Piros szívecske az ablakon. Mindenütt dzsuva meg kosz. Borzasztó állapotok. Az ágynemű azért tiszta volt.
Közben megcsodáltuk Superior sziszifuszi erőfeszítéseit a hallével. Hát gyerekek. igazán kitett magáért. Le a kalappal előtte. Minden elő volt készítve. Sör a hűtőben, hús bepácolva. Épp a levest passzírozta nekünk nagy műgonddal.
Aztán megjött a Madame! Kb 60-70 kifestve tűsarkúban. Ránézésre is mosolygós gyilkos. Csak lehúzást néztem ki belőle. Rögtön kitalálta, hogy miért mentünk be az “presszóba”. Hábaz mer nyitva vót! Aztán teljeskörű leltárt csinált, hogy székek, asztal, stb. Na mondom. Csókolom! Csak megszállunk, nem akarjuk megvenni a panziót.
Közben segítettem megsütni a húsokat, aztán dudamód jóllaktunk. Kaja után kis ejtő, majd bementünk a városba dübörögni. A helyiekkel megcsodáltuk a város nevezetességeit, fagyiztunk, sétáltunk, majd elindultunk vissza. Egyszer csak kiálltunk egy benzinkúthoz kávézni. Akkor már lógott az eső lába. Mondtam, hogy menni kéne, de a többség szerint ráérünk. Amikor elindultunk olyan szakadó eső kapott minket derékba, hogy ihaj csuhaj. A tankról a víz rögtön a zacsira csorgott. Aztán át a saras föld úton a panzióig. A gond csak az volt, nem az esőruhában voltam. Így az esőruha száraz volt, a váltóruha meg ronggyá ázott. A motorokat betoltuk a nádtetős terasz alá, aztán éjjfélig ment az ökörködéssel egybekötött party. Közben befutott “benzintyúkunk” Lac felesége Móni is.
Csak emlékeztetőül a témákból a teljesség igénye nélkül. Steve lámpája, Kopi és az esőgumi. Stevenél minden van. (Fogpiszkáló, forrasztó páka, pillanatragasztó amivel törött széket javított.) :D Jókat röhögtunk. Közben megettük a maradék húsokat és salátákat. Aztán birsalámás ágyaspálinka, mézes pálinka, jéger stb.
Tulajdonképpen a vihar legnagyobb részét megúsztuk. A széle kapott l minket. A jég meg szél, amit ma olvastam, meg hogy ott volt a nagy zivatargóc, elkerült minket. Másnap láttuk csak a pusztítás nyomait. Letört ágak, falevelek a földön amit levert a jég.
Másnap reggel úgy döntöttünk, hogy a közelgő eső elől elmenekülünk, és hazafelé vesszük az irányt. A madame átadási procedúrája után. A szegediek kivezettek minket a városból. Az úton mindenfelé zöld levelek és átfolyási hordalékok voltak. Az út száraz az idő erősen felhős borult.
Hódmezővásárhelyig vezettem a csapatot, ahol egyszer csak észrevettem, hogy megáll mögöttem a sor. Steve szerint a GPS nem arra mutatja az utat. Mivel nem voltam biztos az útvonalban, mert eléggé el voltam magammal, azért rábíztuk magunkat. Bevitt a belváros közepére a főtérre és sétálóutcába. A harmadik behajtani tilos tábla után megfordultunk és visszatértünk a táblákhoz.
Martű előtt elkezdett szemerkélni az eső, így a tervezet martfűi motormosás elmaradt. Martfűnél elköszöntünk a keletiektől, majd jó tempóban erős forgalom mellett téptünk Pest felé. Közben eleredt az eső. Nem volt vészes, de nem tudtam eldönteni, hogy helyenként eső esik, vagy Gábor kereke veri fel a sarat. Abony után elállt az eső. Akkorra már megbántam, hogy nem hoztam pulóvert, mert tiszta víz volt a ruhám. Ismét nem az esőruhában mentem. Albertirsánál Steve elköszönt és valahol Monor környékén Lac és Móni leállt ebédelni. Gábortól elbúcsúztam az M0-nál és észak felé kikerültem a várost. Szépen megszáradtam hazáig. Egy benzinkúton lemostam a motort és hazagurultam, ahol már állt a bál.
Mindenkinek nagyon köszönöm a szervezést.
Külön köszönet Superiornak a nagyszerű halléért az előkészületekért, a húsért, a vendéglátásért és még sorolhatnám sokáig.
Külön köszönet Madcoyotenak a fagyiért, és együtt a szegedieknek az idegenvezetésért.
Bízom benne, hogy sikerül még ilyen túrákat szervezni.