2009-ben vásároltam Olaszországban Bergamo mellett. Egyszerűen hihetetlen a gép. Nagyon intenzív motorozás élményt nyújt. A kuplunggal meg kell szenvedni. A működése nagyon karakteres. Azt hiszem két véglet létezik. Vagy imádja valaki, vagy ki nem állhatja ezt a típust.
Az első találkozásom a Ducatival 1988-ban volt a Hungaroringen. Ott hallottam először Ducati hangot. A sok vinnyogó sor4 között egyszer csak végigdübörgött valami olyan amit még sosem láttunk. Hihetetlen élmény volt. 2009-ben egy barátom vett egy 600-as Monstert. Akkor már 11 éve nem motoroztam. Kölcsönkértem egy hosszú hétvégére, gondoltam, most eldöntöm kell-e nekem motor, vagy végleg szögre akasztom az "A" jogsit. Az első kanyarnál úgy éreztem, mintha ez a gép nekem lett volna kitalálva. Számos gépet vezettem, de ilyen élményt egyik sem nyújtott. Első nap még csak rajtaütésszerű támadásokat intéztem a lakótelepre. Másnap már kimentem a városba. Harmadnap pedig irány Visegrád oda-vissza a hegyen keresztül. Végigröhögtem az utat. Mire hazaértem, már biztos voltam benne, hogy kell egy Monster.
Hosszú keresgélés és levelezgetés után találtam meg az igazit Olaszországban. Szinte minden nap használtam. Amikor csak tehetem, a Dukival mentem dolgozni. Végül 2016 elején váltam meg tőle, mert akkor már a garázsban állt az utódja.