csapat3.jpg

Torig túra 2010

Írta: Torig on . Beküldve: Torig túra

Torig túra 2010 túra kiírás és túrabeszámoló

A tavalyi nagy sikerre való tekintettel ígéretemhez híven ezúton teszem közkinccsé, hogy idén is megszervezem a kedvenc útvonalamon való gurulást. (Ahogy ti elneveztétek a „Torig túrát”.)

Azért ez a kedvenc útvonalam, mert útközben mindenféle útviszony megtalálható. A kevésbé ismert nógrádi hardcore vacaktól a bükk zsír szerpentinjéig, és érint szinte minden kedvenc kanyargós utat és gyönyörű tájakat, amiket külön-külön is imádok. Amikor ezt az útvonalat először kitaláltuk, akkor az volt a cél, hogy egy kezdő is kipróbálhassa magát mindenféle útviszony között. Tehát bőven lesz lehetőség a Ducati tréningen elsajátított vezetéstechnikai tudás gyakorlatba ültetésére.

 

A tervezett útvonal a következő:

Budapest-Bánk-Pásztó-Galyatető-Kékestető-Eger-Lilafüred-Miskolc-Budapest

A túra időpontja: 2010. július 10.-e szombat. Indulás reggel 7:00-kor a Hősök teréről. Érkezés valamikor este 21:00 körül, vagy majd meglátjuk.

A túra 1 napos. Nincs szükség sem szállásra, sem másra. Csak tiszta motorozás. Távolság kb 480 Km. A tempónk nem lesz halálos. Inkább igyekszünk biztonságosan teljesíteni a távot.

 

Az útvonal térképen

Nagyobb térképre váltás

 

Visszafelé még nem biztos, hogy a sztrádán jövünk. Meglátjuk.

Város Indulás

  • 6:50-től (Kb)l találkozó a Hősök terén.
  • 7:10-kor indulunk. Aki nem ér oda időben, az hívjon fel telefonon!
  • 8:20-8:40 Bánk. Láblógatás a tóba. Reggeli?
  • 10:00-10:30 Pásztó. Penny Market parkólójában. Vásárlási lehetőség, reggeli, kaja, stb. Indulás után tankolás a Pásztói benzinkútnál
  • 11:00-11:15 Galyatető Kóla, csoki, jó levegő
  • 11:35-12:20 Kékestető. Innen legurulunk a mátraházi parkolóba és teletömjük magunkat a parkolóban található híres büffében palacsintával és lángossal.
  • 14:00-15:30 Eger. Tankolás. Odáig közben valahol megállás, ahol tetszik. Pl. Parád, Recsk, Sirok, Források, stb. Esetleg elugrunk Szilvásváradra pisztrángozni. Még meglátjuk.
  • 16:50-18:00 Lilafüred Miskolc. Meglátjuk mennyi erőnk maradt még gurulni a környéken.
  • 21:00 ~ Budapest. Lehet, hogy később érünk vissza a tervezettnél. Függ attól, hogy mit találunk ki Miskolcon.

 

A menetrend függ a csatlakozóktól. Időnként lesznek pihenők, ahol bárki csatlakozhat hozzánk. Előzetes megbeszélés alapján bevárjuk egymást, hogy nagyobb legyen a buli, hiszen tavaly is mindenféle irányból jöttek-mentek a tisztelt klubtársak és szimpatizánsok. Amennyiben a természet szeszélyéből kifolyólag nem lesz megfelelő az időjárás, abban az esetben esőnapot iktatok be. Ha ez a sajnálatos esemény következne be, akkor hasonlóan a tavalyi megbeszéléshez, (Mikor is nem volt rá szükség mert gyönyörű időnk volt.) mindenkit értesíteni fogok telefonon, emailben stb. aki a részvételét jelzi és az elérhetőségét megadja.

 

Torig túra 2010 túrabeszámoló

Reggel jó korán ébredtem. Igazából nem is nagyon tudtam aludni annyira be voltam sózva. Kitoltam a vasat, áttörölgetés, wd40 felhő, aztán tankolás, guminyomás. Kicsit korábban is értem a Hősök terére, ahol készítettem a vasról egy kis videót, amit lentebb láthattok.

7 után kicsivel befutott Bélabácsi. Már csak Akiducati hiányzott a létszámból, mert a többiek vagy lemondták az utolsó pillanatokban, vagy közbejött nekik valami.

7:10 Akiducati sehol. Telefont nem veszi fel. 7:15 Akiducati még mindig sehol! 7:25 (csúszunk) Akiducati sehol. Így Akiducati nélkül indultunk el.

Elég nyugdíjas tempóban mentünk Bánkig. Bélabácsi meg is jegyezte, hogy torlódtak utánunk az autók. Kicsit bíztam benne, hogy Akiducati a nyomunkba ered. Béla! Legközelebb jobban fogom nyelezni. Ígérem.  8:18-ra-re értük Bánkra, ahol Bélabácsival kiültünk a tó partjára, kicsit dumálni. Bélabácsi, sajnos csak Bánkig tudott velünk jönni. Innét visszafordult és hazament.

Már éppen indulni akartunk, amikor meghallottuk egy gép dübörgését. Rögtön Akiducati jutott eszembe, hogy utolért minket. Feszülten figyeltük, hogy merre megy a hang. Ekkor begurult a parkolóba meglepetés emberünk Sasi a 749-es sárga csodájával. Nagyon meglepődtem, és nagyon megörültem, hogy a Cserhát gyönyörű tájait nem egyedül kell, nézegessem.

Bánkról elég rossz út vezet Pásztóra. Éles kanyarok, néhol kátyúk. Az egyenesek is elég hullámosak. Romhányig viszonylag elviselhető az út. A gondok Kétbodony környékén kezdődnek. (Megjegyezném, hogy a Kétbodonyi halastóhoz járnak ismerőseim hatalmas harcsákat fogni.) Kétbodony után 4-ed rendű úton haladtunk Magyarnándorig, ahol majdnem sikerült elvéteni az utat. Az út gyalázatos, bár meglepetésemre sok helyen kijavították az utat. Ez annyit jelent, hogy pár száz méteres elviselhetetlen szakaszokat pár 100 méteren újraaszfaltozták. A Cserháti szakaszon a legveszélyesebbek a falvak. A falvakat összekötő utakat a megye tartja karba, úgy-ahogy. A falvak útjait viszont az önkormányzatok tartanák karban. Tehát a falvakban nincs karbantartás. Beérsz a faluba a jó útról és szétrázod magad, kiérsz a faluból és újra sima az út. Ezen a szakaszon említésre méltó a Szátoki rendkívül meredek szerpentint. Magyarnándor után újra a Balassagyarmati fő közlekedési útra jutunk. (Ez már 3-ad rendű). A falvakat leszámítva, viszonylag jól közlekedhető gyönyörű utak vannak. Kanyargós, de azért tempós haladást tesz lehetővé. Herencsény után nagyon kell figyelni a vadkiugrásra. Herencsénytől egész Cserhátszentivánig zsír felújított gyönyörű erdei kanyargásra lehet számítani. Említésre méltó a Bokri elágazás utáni bukkanó, és a Cserhátszentivánra bevezető óriási lejtő és a rajta tapasztalható panoráma. A Bokri elágazásnál tettünk egy 5 perces kitérőt Kutasó felé. Ott nyaraltak a gyerekeim, és vittünk nekik csokit. Ha többen lettünk volna, akkor kijöttek volna megnézni a menetet, és akkor nem megyünk be.

Cserhátszentivánnál Alsótoldig vége a jó útnak. A falu a közelmúltban árvizet át át. A falun átfolyó patak áradása miatt. Az árvíz nyomai jól láthatóak. Az út vonala fölött 1-1,5 méterrel a fák ágairól még mindig lóg a hordalék. Egy ilyen kis patak, hogy tud így megáradni? Elképesztő.

Alsótoldtól Pásztóig elfogadható minőségű, tempós motorozást lehetővé tevő erdei szerpentines út vezet át a Bézmán ki a Cserhát-medencéből Mátra-aljáig Pásztóig.

Pásztón pont időben csusszantunk be 10 órára. KB 1 percen belül ott volt (mint később megállapítást nyert szimpatizáns, kollaboráns, dilettáns) barátunk Endrúz a Yamaha 900 TDM-el. Rá pár percre befutott Sigabi a 600-as Monsterrel.

Reggeli, majd indulás a benzinkútra tankolni. Aztán nyomás a Mátrába. No, itt kezdődtek a gondok. Több helyen látható az áradások pusztítása. Néhol beomlott utak miatti terelőket kellett kerülgetni. A legnagyobb gond az utak elhanyagoltsága volt. Nagyon veszélyes, mondhatni alattomos úthibák vannak arrafelé. A fákon átszűrődő fény miatt nem is vehető észre az úthiba. Hamar rájöttünk, hogy a fényviszonyok miatt, ha napszemüvegben megyünk, akkor nem látható az úthiba. Nem lehet megkülönböztetni a fák lombjain átszűrődő fény játékától a kátyút. Miután elkaptunk pár hatalmas gödröt, mindenki levette/felhajtotta a szemüvegeket. Sasi volt csak gondban a felhajtható sötétített plexi miatt, mert neki innét kezdve hajtogatni kellett, és kitette a szemét a bogarak csapásának. Néhol a kanyarok végig íven fel vannak maródva. Sok a sóderfelhordás, és a kátyúkból kiszóródott törmelék. Életveszélyes. Egész lassan tudtunk haladni.

Galyatetőre menetrend szerint pont időben értünk. Megettük a tervezett csokit megittuk a kólát és mentünk tovább. Kékestetőig a tervezettel ellentétben 20 percet vesztettünk a kényszeres lassú haladás miatt. Megfigyeltem, hogy az úthibák ott a leggyakoribbak, ahol a fák árnyékot vetnek. Gondolom ott fagytak fel leginkább az utak télen.

Kékestetőn nézelődés, meghallgattuk Endrúz gyerekkori élményeit a Tető étteremmel kapcsolatban, majd irány a híres Mátraházi parkolóban található lángosozó, ahol vastagon bekajáltunk. Endrúzzal nem érdemes odamenni, mert folyton zárás után ér oda és ezért már megismerik. Ezért csak másnapos lángost kaphat. Legalábbis a lángosos néni szerint. A lángos és a palacsinta orbitális volt. (Erre a véleményre szakmai referenciákat is tudok felmutatni.)

Itt ért be minket „dilettáns” társunk Szdavidson (Aki nem képes egy pillanatra sem leülni.) a 900-as Monsterrel. Nagyon örültünk a csatlakozásának. Igazából arra számítottam, hogy megbeszélés szerint valahol Recsk közelében fogunk összefutni vele. Közben megállapítottuk, hogy Endrúz annyira kollaboráns lett, hogy eladta az összes Dukis cuccát, és már csak Yamahás pólót/ruhát hajlandó hordani. :D

Nemsokára befutott két Duki. Már örültem, hogy újabb csatlakozók, de kiderült, hogy szlovákok, akik nem tudnak semmit semmiről. Ráadásul nem is mellénk parkoltak, meg is sértődtünk. Szdavidson közben elmélyülten fotózgatta a nem is hozzánk tartozó sornégyeseket. Erre később jött csak rá, hogy nem velünk vannak.

Mivel több csatlakozót nem vártunk, kicsit húztunk a menetrenden, és tempósan csapattunk lefelé Egerig. Ott tankolás, csoportos videofelvétel készítése, kollaboráns társunk hathatós közreműködésével (videót lásd alább.) Sasi innen már haza akart menni, de talán a videofelvétel hatása alatt inkább a továbbgurulás mellett döntött. Jól tette, mert saját elmondása szerint nem járt még ezen a szakaszon.

A Bükki szakaszon igyekeztem erősebben húzni a szarvát a gépnek. Ez ment is az első kavicsfelhordásig. Mivel kezdtem kicsit fáradni, inkább a biztonságunk érdekében visszavettem a tempót. Szerintem így is jó volt, de nagyon kellett elöl figyelni.

Megálltunk a Szinva forrásnál, ahol tavaly nem sikerült vizet vételezni. Idén rengeteg víz volt benne. Némi lábáztatás és ökörködés után indultunk tovább. Lillafüredre (remélem most jól írtam). Pontosan menetrend szerint érkeztünk. Rengeteg motoros volt. Elnyaltunk egy fagyit. Közben „dilettáns” Szdavidson végig duruzsolt a fülünkbe, hogy a „Keleti túra” így, meg az Aggteleki szakasz úgy.

Mivel amúgy is volt tervezve szabad program, és nem voltunk teljesen kicsavarva így megszavaztuk, hogy Szdavidson irányításával irány Aggtelek. De előtte bekísértük Sasit Miskolcra, ahonnét Ő hazafelé vette az irányt.

Szdavidson nem gátlásosodott. Nyelezett rendesen. Bár elmondása szerint erősen visszafogta magát. :P Gyönyörű utak vannak arrafelé. Egész meg voltunk illetődve az útminőségtől. Nagyon éveztem, hogy végre egy ugyanolyan gép mögött motorozhatok, mint az enyém. Inspirált, hogy amit Szdavidson megcsinál a gépével, azt nekem is meg kell, tudjam csinálnom. Nagyszerű gép ez a 900-as. Próbáltam egész ráragadni Szdavidsonra. De azért figyelni a többiekre is.

Hihetetlen jók ott az utak. Süninek van igaza, aki oda akar költözni. (Süni! Ha veszel arrafelé házat, néha meglátogatunk!)

Aggteleknél éreztem először, hogy fáradt vagyok. Itt megbeszéltük, hogy ki merre. Szdavidsonnal megdumáltuk, hogy beugrunk Szilvásváradra pisztrángozni egyet.

Aggtelekről gyönyörű utakon motoroztunk a csodás naplementében. Serényfalva után Sigabi lekanyarodott és Pásztó felé vette az irányt. Hárman mentünk tovább. Szilvásváradon tankolás, majd elköszöntünk Endrúztól, aki Szajol felé iramodott el, mi pedig bementünk a Szalajka völgyébe, ahol éppen pisztráng fesztivál volt.

Egy 1000-ért lehetett venni kajajegyet. Járt érte egy tál valami kaja. 4 étterem kínálatából lehetett választani. Amint elkezdtünk kajálni, megérkeztek a hastáncos lányok. Jól szórakoztunk. Azon viccelődtünk, hogy ez már önmagában is méltó záró akkordja lenne a túrának. :D A többi néző is jól szórakozott, amíg el nem indultunk, mert akkor mindenki minket nézett. :o. Volt nagy fejcsóválás. Viszonylag kevesen értékelték az igazi motorhangot. :D

Egerig egyenes utunk volt. Ahogy ment le a nap, a bogarak elszánt támadást indítottak a sisakjaink ellen. Rövid idő alatt teljesen belepték a plexit.

Eger után a 3-as főúton elköszöntünk egymástól Szdavidsonnal ő elindult Edelénybe, én meg a 3-as főúton Budapestre. Átlagosan 30-40 Km-ként meg kellett álljak plexit mosni, mert nem láttam semmit az útból. Este 11:30- ra értem haza. Kerepestarcsa után kicsit benéztem egy piros lámpát. Otthon a fáradtságtól remegve szálltam le a gépről. Hazáig azon tűnődtem, hogy mekkora zsír hedonista napunk volt. :D

610 Km lett a túra általam teljesített távja. A rengeteg kanyar miatt alig kopott valamit a gumi közepe.

Mindenkinek nagyon köszönöm a részvételt!

 

Dicséret Sasinak, aki kitartott, és Bélabácsinak, aki képes reggel időben felkelni és elnézte a nyugdíjas tempót.

Piros pont Szdavidsonnak a nagyszerű idegenvezetésért és kíséretért.

Köszönet Endrúznak, hogy feljött Szajolról és kollaboráns létére beállt közénk.

Kisötös Sigabinak, aki a 600-as gépével remekül tartotta a tempót.

 

Feketepont Akiducatinak, aki 11 körül írt egy sms-t, hogy elhajláson volt és otthagyta a telefonját is, ezért nem tudott sem jönni, sem szólni. Sebaj Ákos, majd legközelebb.

 

Jövőre igyekszem újra megszervezni.