Kedves Barátaim! Idén is megrendezem az immár szokásosnak mondható hedonista kanyarvadász túrámat, ahogy ti elneveztétek, a “Torig túrát”. Azért ez a kedvenc útvonalam, mert útközben mindenféle útviszony megtalálható. A kevésbé ismert nógrádi hardcore vacaktól a bükk zsír szerpentinjéig, és érint szinte minden kedvenc kanyargós utat és gyönyörű tájakat, amiket külön-külön is imádok. Amikor ezt az útvonalat először kitaláltuk, akkor az volt a cél, hogy egy kezdő is kipróbálhassa magát mindenféle útviszonyok közt, és gyakorlatot szerezhessen a túramotorozásban. Az útvonal kicsit módosul az előző évekhez képest. Ennek oka az, hogy az egyik szakaszon már reménytelenül rossz az út. Ezért az általam nagyon kedvelt Szátoki szerpentint kihagyjuk. Másrészt a tavalyi MAMI kupa után találtam egy sokkal jobb útvonalat Balassagyarmat felől, mely viszonylag jó minőségű és gyönyörű tájakon vezet keresztül. A túra tulajdonképpen Lillafüredig tart. Onnan Szdavidson “dilettáns” :) szaktárs tavaly ötletét kreatívan felhasználva Szdavidson szaktárs átveszi a vezetést, és igazi keleti őslakosként felvezet minket az Aggtelekig tartó versenypálya minőségű utakon. (Előre is köszönet érte.) Ha még lesz erőnk, akkor Szilvásvárad után Sigabi veszi át a vezetést, és megmutatja nekünk Heves és Nógrád megye elveszett útjait, és belemotorozunk a naplementébe. Egyúttal kellemeset a hasznossal összekötve elkísérjük Pásztóig. Pásztótól meg már nyelezünk hazafelé.
A túrán nem célunk végig nyelezni. Normál tempóban a KRESZ lehetőség szerinti betartására törekedve :P fogunk haladni. Fontos, hogy mindenki figyeljen a másikra, és a saját magához mérten biztonságosan a többiekhez alkalmazkodva balesetmentesen végigmotorozza a távot.
A túra időpontja 2011, június 18. Indulás reggel 7:00-kor Budapesten a Hősök teréről. Rossz idő esetén esőnap 2011, június 25.
Megbeszélés szerint bárhol fel és le lehet csatlakozni hozzánk. Hívjatok fel, és megbeszéljük. :) A túra pontos menetrendje a csatlakozóktól is függ, tehát még változhat.
Menetrend
Város Indulás
- Gyülekező 7:00
- Budapest 7:10
- Bánk 8:06
- Pihenő-reggeli 8:21
- Pásztó Penny Market Parkoló 9:46
- Pihenő 9:56
- Pásztó tankolás 10:11
- Galytető 10:42
- Pihenő 11:12
- Kékestető 11:32
- Mátraháza parkoló palacsintázó ebéd 12:32
- Eger tankolás 13:28
- Lillafüred 14:20
- Pihenő 14:35
- Valahol útközben biztonsági tankolás. 14:40
- Aggtelek 16:25
- Szilvásvárad 17:40
- Szilvásvárad pisztráng vacsora 18:10
- Szilvásvárad tankolás 18:15
- Pásztó 20:19
- Pásztó tankolás 20:24
- Budapest Hősök tere VÁ. 21:43
Költségek:
Benzin+kaja amit megeszel. :) Fizetős útvonalak nem lesznek..
Az útvonal a következő:
Budapest-Bánk-Balassagyarmat-Herencsény-Pásztó-Galyatető-Kékestető-Eger-Lillafüred-Edelny-Szendrő-Aggtelek-Putnok-Szilvásvárad-Pétervására-Cered-Pásztó-Budapest.
Mindez térképen:
Torig túra 2011 túrabeszámoló
A túrát tulajdonképpen már pénteken megkezdtük. Pénteken érkezett Tomszójer, Madcoyote, és Ringu84, valamint Steve barátom a csopperjével. Róla még sok szó fog esni a későbbiekben. Együtt átgurultunk Tökihez és Lacihoz Budaörsre, hogy kicseréljék Tomszójer láncát. Körbenéztünk az új műhelyben. Nagyon profin, gyorsan dolgoznak. Olyan volt, mintha nem is kuncsaftok, hanem a vendégeik lettünk volna. Köszönjük a kólát és javaslom, hozzuk össze a sütögetést amit beszéltünk! :)
A szerviz végeztével gurultunk egy kicsit a városban, majd elraktuk magunkat másnapra.
Hajnalban kelés, pakolás, tankolás 7 előtt értünk a Hőrök terére, ahol már szép számban vártak ránk motorosok. Demenytomi, Wolvesmonster93, Kishaver, Dukival, Laci+Móni a Yamahájukkal, és meglepetés vendégként Robi (régi Jáwás barátom) a Hayabusával. (Ő azért is érdekes, mert az őskorban vele találtuk ki ezt az útvonalat, és eredetileg 2 napos út volt, és kb 20 éve nem láttuk egymást. A motorját nemrég vette, és eddig csak 600 km-t ment vele. Ahhoz képest zokszó nélkül tartotta a tempót, és sikerrel teljesítette a távot.) 7 körül Steve is befutott a Yamaha csopeprrel.
7:10-kor sikeresen elindultunk, és tempósan haladtunk észak felé. A gondok Vác után kezdődtek. A 2-es főúton lévő szerpentinen egy kamion előzte a másikat. A sor miatt mögé szorultunk, és amikor Kishaverral előre mentünk, akkor a többiek beszorultak Steve mögé, aki nem tudott kellően dinamikusan előzni és kanyarodni is egyszerre. Ezt a kamionos megelégelte, és elkezdett volna előzni. Kicsit veszélyes volt. Menetrend szerint érkeztünk Bánkra. Rövid nyújtózás után megbeszéltük, hogy Steve marad hátul, próbálja tartani a tempót, és időnként megvárjuk. Sajna ez nem jött be, mert Steve végzetesen lemaradt, így Balassagyarmaton vagy 5 percet kellett várnunk rá. Steve józan belátással itt elköszönt tőlünk. Nagyon sajnáltam, de Stevvel már a túra előtt előre megbeszéltük, hogy ha nem tudja tartani a tempónkat (ami nekünk nem gyors), akkor elköszön tőlünk és visszafordul valahol.
Balassagyarmattól eseménytelen kanyargás Szügy felé a dimbes-dombos-kanyargós nógrádi tájon. Az út jó minőségű volt. Egyedül a falvakban vannak kátyúk. Ezen a szakaszon váltakozva következnek kanyarok és kisebb élvezetes bukkanók.
A herenycsényi “Őzes” szakasz lassú túlélése után elég rendesen csapattunk a kicsit szűk, de első osztályú hegyi-erdei szerpentinen. Külön említésre érdemes a Bokri elágazás utáni durva bukkanó, ami rögtön 90 fokos jobbos S kanyarban és durva emelkedőben folytatódik. 80-nál már repülsz és rögtön kanyarodsz. :) Eztán magyarország egyik legszebb falva a csodás panorámáju Cserhátszentiván felé ereszkedtünk le. Innen Alsótoldig nem túl rózsás az út. Alsótoldtól a 21-es főút elágazásáig hegyi szerpentin következett durva kanyarokkal, néhány kátyúval és nyomvájúval tarkítva, de azért tűrhető útminőséggel. A hegyi kergetőzés után eufórkus hangulatban de pontosan érkeztünk Pásztóra. Aki éhes volt, az reggelizett. Vártuk Endrúzt, de nem jött. Később derült ki, hogy tulajdonképpen ő lemondta a túrát, csak valamiért elsiklottam felette, így esett, hogy hívogattam, pedig nem kellett volna. :)
Tankolás, aztán csapatás a Mártában. Örömmel tapasztaltam, hogy elkezdték az útjavításokat, ezért Hasznos után egy leomlott útszakaszon félpályás lezárás volt lámpával. A durva kátyúkat ha nem is javították, de legalább betömték. Az utat tűrhető állapotúra javították. Jó tempóban haladtunk Galyatetőig. Tavaly ezen a szakaszon az úthibák miatt csak lassan tudtunk haladni. Idén semmi gond nem volt az úttal.
Galyatetőre időben érkeztünk. Ki-ki bedobott egy kávét, csokit, kólát. Leültünk dumálni, és pont a meteorológusok által prognosztizált viharon merengtünk, amikor sötét felhők gyűltek felettünk, és úgy döntöttünk, hogy kihagyjuk a kilátót és megszökünk a közelgő eső elől.
Eseménytelen kanyargás Kékestetőre, ahová szintén időben érkeztünk. Kékesen szintén megjelent a sötét felleg. Kattintottunk pár csoportképet és továbbálltunk Mátraházára ebédelni. Amint beértünk a mátraházi parkolóba, kisütött a nap, és úgy is maradt egész napra, mintha odaszegezték volna. Még a kétkerekű sünök látványa sem tűnt aggasztónak. Belesültünk a ruhákba annyira meleg volt. Kívánni sem lehetett volna jobb időt a túrára. Mátraházán Kikértük a világ legjobb lángosát és palacsintáját, és leültünk tömni a belünket, amikor befutott Szdavidson “dilettáns” barátunk és kísérői Lukylac és Paco. Majd MTS és Apriliás társa is megérkezett. A létszám addigra 13 Ducati, 1 Yamaha, 1 Suzuki és 1 Aprilia. Induláskor hozzánk csapódott még valaki, akik arra mentek amerre mi. Paco elmesélte, hogy odafelé jövet egy parkolóban eldobta a gépet. Szerencsére nem volt komoly sérülés, sem rajta, sem a gépen.
Szívet melengető látvány volt, ahogy induláskor a sok gép ott mennydörgött a parkolóban. Mátraházáról tempósabban haladtunk lefelé. Sokaknak talán kicsit túl gyorsan is, mert később néhányan jelezték, hogy már veszélyes kanyarokat vettek. Mit tagadjam engem is elkapott a harci hév, meg fel is idegesített egy toyotás, aki azt hitte, hogy gyorsabb nálunk, és 10 arany lócitromért sem akart elengedni minket, ezért az egyenesekben ahol tudtunk volna előzni, nyomott egy kövéret. Harcoltunk. Vesztett. :)
Időben érkeztünk Egerbe, de az egri Mol kútnál sok időt vesztettünk. Vártuk Nantuyouékat. Vagy fél óra is eltelt, mire sikerült elérni őket. Kiderült, hogy valamiért Felsőtárkányban vannak. Nem értek időben Egerbe, és ott akartak minket bevárni. Egerben Wolvesmonster93 és Demenytomi elbúcsúzott tőlünk. Tomszójer és Laciék némi rábeszélés után vállalták a bükk-i szakaszt. Ők addigra már eléggé elfáradtak.
Indulás a Mol kúttól tetemes késéssel. MTS-el kettéosztottuk a csapatot. MTS ment a gyorssakkal én meg a lassú (Taigetosz) csapatot vezettem tovább. Felsőtárkánynál ott álltak Béláék. Intettek, hogy menjünk tovább. Ha ott akkor megállunk és kezet fogunk, akkor később nincs semmi baj. :( Amikor beértünk a sziklák közé, akkor két motoros szemből intett, hogy lassítsunk. 1 km múlva tűzoltók dolgoztak, mert néhány fa keresztbe dőlt az úton. Elég sok autós és motoros feltorlódott. Innen számomra a résztvevők száma káoszba fordult. Megjelent Kmpeter, meg még mások is. Megszámolni sem tudtam, ki van velünk, és mellettünk, ki csapódott hozzánk, és ki az aki csak nézelődik. A tűzoltók 20 perc alatt végeztek, ez is gyarapította a z idő veszteségünket. Normális de gyors tempóban kerülgettük a veszélyes kavicsfelhordásokat. Terv szerint 5 percre szerettem volna megállni a Szinva/Bársonyos forrásnál, de az események miatt hosszabb lett a várakozás. Ittunk forrásvizet, amikor érkezett a hír, hogy Béla bukott, de már MTS, meg Paso ott vannak neki segíteni, és mindjárt jönnek. Talán egy órát vártuk őket, és próbáltuk elérni őket, hogy mit tudunk segíteni. Kiderült, hogy amikor Felsőtárkánynál elhagytuk őket, és próbáltak minket utolérni. Béla indulásnál nem csukta be a csomagtartóját. Megállt, becsukta, visszaült és a nyomunkba eredt. Bizonyosan utol is ért volna, ha nem hagyja lehajtva az oldaltámaszt. Elmondása szerint gyorsított úgy 100-ra, amikor próbált bevenni egy balos kanyart. 25 métert szántott bele az asztalba, de a lábtartó nem tört el. Feltámaszkodott rá a motor és kiegyenesítette a kanyart. 20 métert tarolt a bokrokból. Azért utolértek minket, de félszeg megjegyzéseken kívül nem tudtunk semmiben sem segíteni neki. :( Legurultunk Lillafüredre a parkolóba. Itt várt ránk Kmpeter és barátai egy BMW-vel és egy KTM-el, akik az aggteleki szakaszra csatlakoztak hozzánk. Tomszójer, Laci, Móni és Rungu84 elköszöntek tőlünk, amikor jött a hír, hogy Madcoyote gépe nem indult el a Szinva forrásnál. Visszamentem segíteni, de addigra MTS-el valahogy beindították a gépet. Meghibásodott az üzemanyag pumpa. Így Madcoyote feladni kényszerült a túrát, pedig Ő elszántan végig akart jönni. Miskolcon utolérte Tomszójerékat és együtt mentek tovább.
Az események miatt próbáltunk a pihenőkön időt behozni, így is 1 óra 50 perc késésben voltunk így Lillafüreden nem időztünk sokáig. A késés miatt veszélybe került a Nógrádi (feltételes) szakasz teljesítése. Szdavidson szaktárs átvette a vezetést, és tempósan Aggtelek felé vettük az irányt. Miskolcon elég sokat tötymörögtünk a városban. Kerülgettük az útfelbontásokat. A Bp-i forgalomhoz szokott idegeimet különösebben nem viselte, meg, de azért nem volt kellemes. Tankoltunk, majd irány Aggtelek. Aggtelek előtt csak tátottam a számat, ahogy Kmpeter elhúzott mellettünk. Elképesztően megy a srác a Hyperjével. Finoman beáll az ember mögé, jelzi, hogy ott van, aztán csak azt látod, hogy eldübörög melletted. Ügyes. Jól csinálod. :). Jósvafő elött beleállt a görcs a jobb hüvelykújjamba. Olyan erővel, mintha áramütést kaptam volna. A kezem magától felcsapott a levegőbe, mint akit darázs csípett meg. Semmi kontroll nem volt benne, majdnem letörtem a tükröt, és kiszakítottam a kesztyűmet. Ilyen még sosem volt velem. Próbáltam sokat pihentetni, de hát ezzel húzom a gázt. Nem volt egyszerű.
17:38-ra értünk Aggtelekre. A tervezett félórás pihenőből jó ha 15-20 perc lett, és indultunk tovább. Többen ettek, ittak. Én a pisztrángomra vágytam, és aggódtam, hogy mire odaérünk bezár Szilvásváradon minden pisztrángos. Már meg sem próbáltam megszámolni, hányan vagyunk. Beszélnek majd helyettünk a képek.
Szilvásvárad felé Ragálynál csodálatos naplemente előtti fényekben gyönyörködhettünk. Vadna előtt elköszöntek tőlünk páran, és 5-en folytattuk utunkat Szilvásváradra 1:40 késéssel érkeztünk. Már erősen ment le a nap. Rövid közjáték következett a helyi büffésekkel. Úgy tűnik nem mindenki hajol le 5 ember által kifizetett vacsoráért. Ez nekem mint régi vendéglátósnak elég furcsa volt. Simán beküldtek volna minket egy másik étterembe, melynek az árai “Szilvásváradhoz képest elfogadhatóak.” pedig ott volt a túloldalon egy nyitott büffé, ami még dolgozott. Nem küldtek volna át a konkurenciához semmiféleképpen sem. Szóval nincs stílusuk. Végül sikerült otthagyjuk a pénzünket egy büffésnél, aki kellően rugalmas volt. Nagyon jót kajáltunk, és jót dumáltunk. Eldöntöttük, hogy annak ellenére, hogy elég sok időt sikerült behoznunk, fáradtak vagyunk, és hamarosan ránksötétediki, így a feltételesen tervezett Ceredi kirétőt lerövidítjük. Sigabi elvezetett volna minket, és én biztosan vállaltam volna, de a többség nem szívesen ment volna éjjel azon a szakaszon, így lemondtunk róla. Ha nincs késés, és még világos lett volna legalább egy óra hosszan, akkor megcsináltuk volna. :)
A szilvásváradi benzinkúton helyi motorosok útba igazítottak Mikófalva, Bekölce felé, ahol kb 4-5 km-en keresztül gyalázatos az út akkora kátyúkkal, hogy elképesztő. A 25-ös, majd a 23-as főúton folytattuk utunkat. Elvarázsolt falvak, gyönyörű kora esti táj szegélyezte utunk. Később Sigabi átvette a vezetést Szdavidsontól, és hegyi szerpentineken haladtunk, felénk boruló fák alkotta sötét alagútban, melyet bevilágított a fényszórónk fénye. Már nem is tudtam merre járunk, mert csak az előttem haladó lámpáját figyeltem.
Sigabitól elköszöntünk Pásztón, Szdavidsontól Hatvanban, Robitól és a Hayabusájától Aszódon. Kishaverral ketten maradtunk. Megálltunk Aszód után a Petőfi forrásnál, majd mentünk tovább. Mire beértünk Budapestre, megérkezett az egész napra ígért hidegfront az első szélrohamokkal. A Hősök terén köszöntünk el egymástól 11 óra magasságában.
A túra teljes hossza nekem 633 km lett.
A teljes útvonal a következő lett.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek aki megtisztelt jelenlétével, és azoknak is, akik ezt a hosszú túraleírást végigolvasták.
Külön köszönet Szdavidsonnak és Sigabinak a nagyszerű felvezetésért. Az alföldi srácoknak, hogy a vendégeink voltak, és a keletieknek, hogy ilyen szép számban megjelentek. A nap hőse számomra Robi, aki annyi év kihagyás után zokszó nélkül tartotta velünk a tempót a kanyarokban, pedig rendesen birkózott a géppel. A nap vesztese sajnos Béla lett. Remélem hamar felépül, és a motort is sikerül gyorsan talpra állítani. Örülök, hogy nem lett komoly baja. A nap legjózanabbja Steve, aki feladta. A nap rémisztője MTS, aki valahol Recsk mellett úgy előzött be jobbról, hogy majdnem összeszartam magam a rémülettől
Kishaver külön dicséretét érdemel, mert rajtam kívül Ő az egyetlen, aki tényleg VÉGIG teljesítette a távot. :)
Csodás időnk volt végig. Kívánni sem lehetett volna jobbat. Fantasztikusan jól éreztem magam. Köszönöm Mindenkinek!