2016 februárjában végre megvalósult az álmom és sikerült megvennem a gyerekkorom óta áhított BMW-t.
Ez egy dög nagy gép. Megvan már a neve is. Tehén!
Tapasztalatok. Lassabban megyek vele mint a Monsterrel. Nem rángat, ezért alacsonyabb fordulaton is járatom. A sor4 karakterisztikája miatt sokkal kiegyensúlyozottabb a járása. Könnyebb vele bóklászni. Fékek nagyon jók. Stabil motor. Első nap meghúztam egy kicsit az Andrássyn. Odahúztam. No nem koppra, mert rémisztően gyorsul és már ki is kanyarodott elém valaki, meg már benne voltam a kocsisorban egy pillanat alatt. A harmadik próbálkozás után elkezdtem figyelni a fordszámmérőt. Mi van? Még csak 4000-nél vagyok? Basszus! Akkor még! 6000-ig mertem forgatni. Iszonyat. Nehéz erről beszélni. A Ducati dinamikája és ereje már 3000-es fordulatnál elmarad. 4000-nél úgy húz mint az állat és éreztem, hogy kezd megindulni. 6000-nél sem fejben sem a forgalom miatt nem tudtam feljebb húzni. El sem tudom képzelni milyen lehet amit a tesztekben írnak, hogy 8000-nél indul meg a motor. 6000-nél egy vadállat mi lehet itt 8000 körül? Jesszus! Ha ez tényleg ott indul meg akkor az nagyon meleg. Nem hiszem, hogy normális ekkora motorokat építeni.
Kb olyan érzés vele gyorsulni mintha olyan puskából puskából lőttek volna ki aminél a cső elhagyása után is tovább gyorsulnék. Kétségbeesetten markolom a kormányt, miközben szorítom térddel, és ennek ellenére csúszok hátra az ülésen koppig, míg be nem támaszt az ülés hátul ahogy ugrik ki alólam a gép. Közben egy metál énekes hörög a tököm felől. Akárhol húzom ugyanaz az erő. Akármelyik fordulaton húzom meg ugyanaz az erő. Elképesztően kiegyensúlyozott a motor karakterisztikája.
Az indexekkel kezdek megbékülni. Bele fogok jönni. Unatkozni nem lehet, mert az egértelevízión folyamatosan megy az adás. Mindenféle számokat, adatokat és ábrákat ír ki. A Ducati spártai berendezkedése után túl sok a rám szakadó infó. A kormánymarkolat fűtés nagyon jó dolog. 4 fok és izzad a tenyerem az 1-es fokozatú kormányfűtéstől. Basszus ez annyira jó, hogy kötelezővé tenném.
Benzinkúton majdnem elindultam lent hagyott támasszal. Nem pattan fel magától mint a Dukin. Egyesbe raktam, azonnal leállt a motor. Jó! Nem fogok úgy járni mint Béla aki a 3. jobbos kanyar után 110-nél rádöntött az első balos kanyarba Felsőtárkánynál és beleállt a bozótba. Úgy nézett ki mint egy sündisznó.
Az M3 rávezetőn próbáltam vagánykodni. Basszus beállt forgalom. Max 70. Néhol fel tudtam húzni 80-ra. De mégis itt lehetett érezni igazán, hogy hová való ez a gép. A Ducatinál mindig volt egy kis idegesség a hátuljában az egyenesekben. Mert rövid a tengelytáv. Cserébe a Duki sokkal jobban kanyarodott és ezért volt jó a motor a kanyargós utakon. Úgy javítottam a dolgon, hogy felemeltem az elejét annyira amennyire lehetett. Ez a pár cm emelés sokat javított azt egyenesfutáson. A Bömösből ez teljesen hiányzik. Semmi idegesség. Fekszi az utat mint a deszka. Gondolom ez a hosszabb tengelytávból adódik és az egyik folyománya az lesz, hogy sokkal birkózósabb lesz a Torig túra a Bömössel mint a Dukival. Furcsa még, hogy nincs semmi lánc reakció. A Dukin vagy más láncos gépen ha elengeded a gázt és ráhúzod akkor a lánc egy picit megdobja a futóművet. Hát itt semmi. A kardán az nem csinál ilyet. Furcsa.
Se bólogatás, se emelgetés. Ez talán a legfurcsább. Viselkedésre tök semleges a motor. Azonban hazafelé már kezdtem megszeretni. Nem fájt a térdem, pedig majd egy órát dugózgattam meg gurulgattam. A testhelyzet kissé döntött. Nem annyira mint a Dukin, de egy kicsit mégis.
A futóművet 3 fokozatban lehet menet közben állítani. Normál, Komfort és Sport. Gondolom nem kell részletezzem egyiket sem. Igazából nem érzem a normál és a Komfort közti különbséget. Talán Bigtibi szavait idézhetném. A szar út az szar út és kész. Ha hosszabb és jobb egyenes úton mennék, akkor talán érezném a különbséget. Ezen a vacak budapesti rázópadon viszont nem érzek semmit. Van még beállításonként 3 fokozat amit csak bekapcsolt motorral álló helyzetben lehet állítani. Sofőr, Sofőr+csomag, Sofőr+utas. Ezzel nagyjából minden szükséges futómű állítást kimerítettem.
A Ducatin ha odahúztam a szarvának, akkor úgy éreztem, hogy most aztán meghúztam a vasat és kész. Ha kipörgettem 11000-re akkor úgy éreztem, hogy most aztán rendesen megy. A motor üvöltött és morgott és húzott mint állat. Úgy éreztem, hogy uralom a gépet és elhajtottam az ereje végéig.
De ez nem ilyen. Ha meghúzom a gázt, olyan elmebeteg erő szabadul fel, hogy alig győzök megkapaszkodni. Ha félgáz fölé megyek, akkor leszakad az arcom. A motor üvölt, hörög, és ha elengedem a gázt akkor durrog meg ropog a kipufogó. De mindig lehet rajta többet húzni. Amikor már azt érzem, hogy nagyon-nagyon megyek, akkor még csak fél gáznál (se) vagyok. Nem érzem azt, hogy most aztán jól odahúztam a szarvának. Mert ennek nem lehet még csak kétharmadot sem húzni. Még csak félgáz és akkor még rá akarok tromfolni és még húzom egy kicsit, de még ott is olyan vadul indul meg, hogy nem érzem azt, hogy megadtuk egymásnak a maximumot és kielégületlen maradok. Mint amikor megkapod az áhított nőt és életed legjobb teljesítményét nyújtod és amikor elégedetten hanyatlasz vissza az ágyra akkor a csaj beszól, hogy remélem legközelebb jobban sikerül, mert ez bizony piskóta volt. Pedig ez egy iszonyat jó motor.
Egy ismerősömnek volt egy Apriliája. Annyira rövid a gázkar, hogy ha rámegy egy bukkanóra és csavar picit emiatt a gázon, máris egykeréken találja magát. Azt mondta, ez elég idegesítő tud lenni. A Tehén nem ilyen. Sokat lehet rajta tekerni és nagyon egyenletesen adja le az erejét. Sokkal kezelhetőbb mint a Ducati. Nem rángat, nem darabos. Kicsit húzod, kicsit megy. Nagyon húzod, nagyon megy. A motorfék becsokizós. Ugyanaz mint a Dukin. Hirtelen gázadásnál nem ránt. Talán a kardán (szöghajtás) miatt. Abszolút lehet vele normálisan menni. Lassabban járok vele mint a Dukival, mert az 70 alatt rángatott és egyszerűen nem tudtam vele lassan menni, csak nagyon alacsony fokozatban. A Tehénnek ez nem probléma. Nagyon furcsa, hogy nem bólogat. Szoknom kell. Akkor van baj amikor elgurulna a gyógyszer. Mert ezen mindig észnél kell lenni, mert iszonyatosan tud menni. A Dukival lehetett dübörögni az Andrássyn nagy arccal. Jól meghúztam, szevasztok. De ezzel?! Úristen! Indulás az Oktogontól. Jól meghúzom, csoki már bent van éééés máris satufék, mert Körönd. Újraaaa ééés máris Hősök tere. Ennyi volt? Úristen! Volt 3. ?. Igen volt. Húúú! Szerencse. Különben a másik kerületben tértem volna magamhoz. De nem emeli, nem pörög ki, barátságos mint egy tehén.
Egyébként sejtem, hogy készült ez a K sorozat, mert a mérnököknél erősen elgurult a gyógyszer. Valahogy így képzelem el:
Ülnek a sörsátorban a mérnökök és már kezdenek beszaggatni amikor Hans így szól Jürgenhez. Te! Tudunk mi ennél jobbat? Jürgen kortyol a söréből vagy fél litert, aztán így szól. Tudunk! Akkor...?
Másnap Jürgen megrajzolta Hans megfikázta, erre Jürgen dühében belerakott még 60 lóerőt és magában elégedetten kuncogva hátradőlt.
Hans a teszt kör után falfehéren leszállt a motorról és némi sájzézés után otthagyta Jürgent aki erre felment Ingához a 3.-ra a fejlesztési osztályra és némi csöcsörészés közben becsempészte a papírokat a jóváhagyott tervek közé úgy, hogy senki nem vette észre.