A nehéz kezdetek. Az első gépem. Az igazi fostalicska. Sajnos nincs eredeti fényképem a gépről, de találtam a egy nagyon jó képet a típusról. A kép annyira hiteles, hogy még az alatta levő olajfolt is teljesen autentikus.
A sajátomat a Kőbánya Kispesti Centrum Áruházban vásároltam 4980 Ft-ért. Életem egyik elhibázott döntése volt. A motor abszolúte alkalmatlan volt a közlekedésre. A gondok mindjárt az első métereken kezdődtek, amikor is a fék hatalmasakat reccsent. Az átadó öreg szaki szerint pár erősebb fékezés, és majd jól "bevasalódik" a fék. Hát annyira jól bevasalódott, hogy egy nagyobb fékezésnél eltörte az első villát. Garanciában nem voltak hajlandóak javítani, mondván, hogy baleset során sérült meg a villa. Ekkor került rá egy zöld komár moped villa, mely nálam folytatott pályafutása során végig meg is maradt. További bosszantó hiba volt, hogy a váz és a villa illesztése eltörött, és emiatt ráhasaltam az útra. A fék kopása során a fékpofákat összehúzó rudazat eldarálta a belső tengelyt. Egyszer csak hallottam, hogy darál valami, aztán láttam az alumíniumreszeléket hullani a kerékagyból. A sebességváltó szétszedésekor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a váltó tengelyek nem csapágyban, vagy csúszóperselyben vannak, hanem az alumínium öntvénybe simán belefúrt lyukba vannak illesztve. Életveszélyes jármű volt. Erő nem volt benne. A hangja iszonyatos volt. Sokszor előfordult, hogy csak úgy tudtam felmenni vele óbudán a hegyre, hogy le kellett róla szállni, és futni mellette, miközben húztam a gázt. A környéken lakók nagy mulatságára. Előnye? hát az nem sok volt. De a tirisztoros gyújtásnak hála mindig pöcre röffent.Abban az időben nem lehetett egyszerűen motorhoz jutni, Egy Simsonra például két évet kellett volna várni. Hiába volt rá pénzem. Igazából kínomban vettem meg. Nem volt más. Utólag visszagondolva jobban jártam volna egy használt Jawa Mustánggal. A fogyasztása 3,6 l/100 km körül alakult. Borzasztó volt. De akkor is ez volt az első gépem. Hihetetlen távolságokat tettem meg vele. Rendszeresen jártam vele barátaimhoz Taksonyba. A gépkönyv javaslata szerint minden 15 perc után meg kellett volna állni vele, és hagyni lehűlni a motort. Simán elmentem vele Pásztóra és be a Cserhát falvai közé. Igaz, hogy 4,5 óra hosszat tartott mire odaértem a 35 km/h utazósebességével. Egyszer mentem vele 61-et az Ürömi lejtőn. Többször nem sikerült reprodukálni a csúcsot. Max sebessége egyenesben 55 km/h körül mozgott. Bár azon a tempón az óra mutatójának kilengése kb. 3 cm volt, így a sebességet csak saccolni lehetett. 40 fölött már nem igazán érezte jól magát. Később egy bosszantó hiba jelentkezett, mely szerint ha 40 fölött mentem vele, akkor hirtelen leállt a gép. Amikor lehűlt, akkor lehetett vele tovább menni. A hiba okát sosem sikerült megtalálni. Nem volt szabad vele max 38-al menni, és akkor nem volt gond. 500 Ft-ért adtam el 5000 km futás után.