Miért van szükségünk motorra? Mert egyszerűen kell! Szükségünk van a mennydörgésre!
Az alábbi abszurd történet egy átmulatott szilveszteri delíriumból ébredve fogalmazódott meg bennem. A történet szereplőinek bárminemű hasonlósága élő valós személyekhez egyáltalán nem a véletlen műve.
Tomszójer láthatóan hadovál, így rám maradt a méltatlan feladat, hogy az újév első napján lefordítsam "magyarra" a történteket, hogy Tomszójer valójában hogyan is adta elő otthon, hogy szeretne egy Ducatit vásárolni.
Igazából valahogy így történhetett.
Szin: Otthon konyha. Asztalon karácsonyról maradt bejgli és némi maradék töltött káposzta, és üres tojáslikőrős kupicák a kockás abroszon.
Tom mintha mellesleg kerülne elő a téma előadta a nagyhalált, hogy mennyire kellene már egy újabb verda, mert a régebbiekkel sok a gond, meg foglalja a helyet, meg rengeteg pénzt emészt fel, és különben is. Ezen nézetekben jelentős helyeslésre talált, mert már mindenki unja a záprojóska roncsokat az udvaron. De ezt azért nem mondják neki, hogy örülnek a döntésnek. A Család is fel van ám készülve, Tom nem sejti, de már várták, hogy mikor merül fel a kérdés. A nőknek ehhez külön érzékszervük van, csak a biológusok még nem találták meg. (De mi tudjuk, hogy létezik.) Akkor jött, hogy kellene csinálni valamit, hogy ez az áldatlan helyzet megoldódjon és óvatosan elkezdte elővezetni a már több hónapja utalásokkal előkészített Ducati vásárlási szándékot. Erre síri csend, anyu feljajdult, hogy kicsi fiam jajajajaj, apu szó nélkül kirohant megetetni az aranyhalakat (ő még megértené) az asszony meg elhúzta a száját majd hátat fordítva ajkába harapva vad mosogatásba kezdett. (Ez volt a hallgatólagos beleegyezés.) Az asszony bekapcsolja a tv-t és felhangosítja, úgy tesz, mintha nem hallana semmit. Tom ekkor megpróbálta menteni a menthetőt, és az evőeszközök egyre erősödő csörgésén keresztül rimánkodva megígér fűt-fát-bogarat, meg amit még el lehetett képzelni. A család nőtagjainak akkor felcsillan a szeme, és mintegy mellékesen benyögnek ezt-azt "Hogy akkor majd ..... azt is megcsinálod végre? Tom kínjában mindenre bólint, miközben lába ökölbe szorul és keresztbe rakja a jobb keze mutató és középső úját, bal kezével pedig elfehéredő újakkal markolja a csipkés terítő szélét, és csak bólint és bólint. Rábólint az anyu által benyögött udvari betonozásra és az új polcrendszerre a kamrában, és beígér, BÁRMIT ami felmerül. A család tagjai gestapós módszerekkel osztják a feladatokat. Csempe, fürdőszoba, kerítéslakkozás, stb. Tom kezd az asztal alá süllyedni, akkor kétségbeesésében megpróbál végső érvként egy jegyűrűt elővenni és azt tolja fel az asztal alól, de nem veszik észre, csak az udvar füvesítéséről, és a nyaralón található homokgödör hasznosítására kitalált rózsalugas kialakításáról kérdezik. Bólint és bólint. Ekkor Tom besokall és az asztalon fekvő bejglivágó késsel felhasítja mellkasát és kiteszi az asztalra még dobogó szívét. A családtagok megnyugszanak, de még előtte megemlítik a tornác Tom által elkövetett beüvegezését és műkövezését. Ja és előtte tornácot is meg kell majd építeni.
:D
Bocs Tom! :) Isten hozott a klubban! Ezen a tortúrán már jópáran keresztülmentünk. Most rajtad volt a sor. :)
Mindenkitől elnézést kérek!